A dolgozók képességei és jelentkező feladatok is több ún. skill-be sorolhatók. Ezekre a skillekre külön-külön készülnek forgalmi görbe becslések. Hogyan lehetne a rendelkezésre álló dolgozói erőforrásokból a leghatékonyabban műszaktervet készíteni úgy, hogy ezeket a terv-görbéket ideálisan fedjük le?

Az egyes skill-eloszlások görbe alatti területe, mutatja, hogy összesen mennyi erőforrást igényelnek a tervidőszakban. Nyilván valahogy a skill erőforrás igények arányában kell az egyes dolgozók havi összmunkaidejét megosztani. Ha ezt horizontálisan tennénk, azaz az összóraszámát darabolnánk fel a skillerőforrás igények arányában, nagyon könnyen előállhatna az a helyzet hogy az egyes darabok nem állíthatóak elő az alapidejének egész számú többeseként.

• Pl. 29 óra lenne az egyik darab és az 38 nál nagyobb, de 48 nál meg kisebb, azaz tört műszakhosszokat kapnánk.
• Ehelyett osszuk fel a 8 óra hosszú műszak gerendáit vertikálisan, azaz pl. sk1:sk2:sk3=50%:30%:20% esetén a sk1 skill görbe aláparkettázása esetén csak fél emberrel (fél ember magassággal) az sk2 esetén pedig csak 0.3 magassággal parkettázunk.
• A parkettázás befejezésekor összesítjük a darabokat majd egész számra kerekítjük az eredményeket.
• A műveletkor hallgatólagosan feltételezzük, hogy ha bent van a munkahelyén a dolgozónk, mert pl. az sk1 skillben lévő kezdési időpont ezt lehetővé tette, akkor az sk2 és sk3 skill-ek feladatait is végzi munkaerejének 30% illetve 20 % ával.
• Ezek a százaléksúlyok fontos eligazítást adnak a globális arányok kiszámításánál, azonban a konkrét napi görbeértékek jelentősen eltérhetnek ezektől. Pl. lehet, hogy amikor sk1 görbe felívelő szakaszában van egy műszakkezdési időszakban, sk2 skill-ből egyetlen hívás se várható, jól lehet a havi erőforrásigénye számottevő. Az intelligens parkettázó algoritmus ezeket a lokális eltéréseket is figyelembe veszi a multi-skilles műszakterv készítésekor.